A Nyugizóna szakembereiként gyakran használjuk a két tűz közötti hasonlatot. Párhuzamba állítva a kiégésmegelőzést segítő tényezőket azokkal, amelyek a fizikai tűzhöz kellenek: éghető anyag – egészséges életmód, oxigén – támogató környezet, szikra – megfelelő élmény. A kiégés megelőzéséhez azonban kell még 2 nagyon fontos pszichológiai tényező: az önismeret, amit egy hőmérővel szimbolizálunk, és egy hőszabályzó, ami a kontrollt biztosítja.
A kiégésmegelőzéssel a cél a lelki tűz optimális lángon tartása, amit a környezethez is kell igazítani. Érdemes figyelni, hogy mit igényel a környezetünk, mekkora lángon kell égnünk. A mostani kiszáradt vidék, a túl sok tűz azt üzeni szimbolikusan: kontrolláld a tüzedet! Elég most takaréklángon, csak biztonságos helyen égned.
Az erdőtüzek azt a kiégés szempontjából veszélyes helyeztet juttatják eszünkbe, amikor egy szervezet ki van száradva, ki van fáradva, ezért óvatosan kell új tüzet gyújtani, új projekteket kezdeni, mert kiégetheti a munkaerőket. Egy vezetőnek ez a kapacitástervezés klasszikus stresszét juttathatja eszébe. Beköszönt lassan az ősz, a hűvösebb időjárás, ezért, ha megoldható, érdemes várni az új tüzek gerjesztésével.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem jó a tűz. Azok a közös „szalonnasütések”, a könnyed csevegések a tábortűz körül, a közös lelkes örömködés mind a tűz pozitív megjelenésének jó példája. Ezek olyan élmények, melyek táplálják a belső tüzünket is, a csapatot is építik, erre érdemes hagyni időt, erőforrást. A körülményeket kell gondosan előkészíteni, hogy szimbolikusan vízzel vegyük körbe a csapatot, az alkalmat, hogy biztonságos teret teremtsünk, és semmi ne zavarja a belső tűzre való koncentrálást, a munkatársak tényleg egymásra tudjanak figyelni.
Ha ebben az aszályos időszakban szükséged lenne a belső tűz gondozására, érdemes megnézned, mi hogyan támogatjuk ezt a “csapatépítés másként” tréningeinken.
Fotó: Pexels / Валерий Линк
