„Állandóan rohanok…” „Nincs egy percem sem magamra...” „Nem tudok kikapcsolódni, állandóan pörögnek a gondolataim…” Ismerősek ezek a mondatok? Napjaink rohanó világában könnyen el tudunk veszni a sok információ és teendő között, így nehéz időt és teret találni arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és figyelmünket a külső ingerek helyett a belső jelzéseink és szükségleteink felé fordítsuk, vagy egyszerűen csak megéljük az adott pillanatot, anélkül, hogy gondolataink a következő elintézni való körül forognának. 

Mindjárt itt a nyár, sokan már meg is tervezték a hőn áhított nyaralást. Ám sokak számára most az nem opció, hogy elmenjenek nyaralni, hogy elutazzanak valahová, például anyagi okok miatt. Ilyenkor felmerülhet a kérdés a munkavállalókban, hogy érdemes-e egyáltalán szabit kivenni, ha „úgyse megyünk sehová”?

A munkahelyi megbeszéléseken gyakran előfordul, hogy a vezetők szinte egymásra licitálnak abban, hogy ki a túlterheltebb, kinek van jobban tele a naptárja, ki hány megbeszélésen nem tud jelen lenni azok közül, amikre meghívót kapott. Ha egy vezető sokat dolgozik, állandóan siet, és az olvasatlanul maradt beérkező leveleinek száma több százas nagyságrendű, akkor mi lehet a benyomásunk?

Az élet minden területén elkerülhetetlenül szembetalálkozunk stresszforrásokkal. Ezek némelyike feltűnő és könnyen észrevehető, mások azonban kevésbé szúrnak szemet. Az alábbiakban a tartós kapcsolati stressz egy különösen megterhelő fajtájáról, a mikrotraumáról lesz szó. 

Jó napod van ma? Erre a kérdésre sokszor az a válasz, hogy borzasztó nehéz napunk van, és sorolni kezdjük, milyen nehézségek érnek minket sorozatban: nem elég, hogy rengeteg a dolgunk, de még a számítógép is lefagyott, a kollégám nem válaszol az emailemre, és váratlan feladatok is bepotyogtak… 

Hogyan ne legyek vezető otthon, és miként ne váljak anyáskodóvá a munkatársaimmal való kapcsolataimban?