Ha a kiégésről beszélünk, legtöbben a burnout-szindrómára gondolunk. Arra a végső állomásra, amikor már teljes a kimerülés.

A nyári szabadság ideális esetben feltölt, új lendületet ad. A visszatérés azonban sokaknál éppen az ellenkező élményt hozza: a feladatok mintha megsokszorozódnának, a naptár pedig már az első héten megtelik.

Képzeld el azt a nyári napot, amikor szabadságon vagy. A parton fekszel, simogató napfényben, hűsítő szellővel, egyik kezedben egy isteni jegeskávéval, a másikban pedig a telefonoddal.

Van-e olyan kollégád…. 

• akinél látod, hogy hetek óta túlórázik? 
• aki rendszeresen túlvállalja magát?

Ismerős az érzés, amikor olyan, mintha minden csak rajtad múlna? Mintha te lennél a világ logisztikai központja: agyalsz, aggódsz, megoldasz, sokszor mások helyett is. Amikor azt érezzük, hogy minden megoldandó helyzet a fejünkre nő, érdemes lehet feltenni magunknak a kérdést: