Sokan úgy nőttünk fel, hogy bűntudatunk van, ha pihenünk, hiszen ez a lusta, dologtalan emberek szokása. Nem valódi szükséglet, inkább jutalom, ami legfeljebb akkor jár, ha már mindent elvégeztünk. A csavar részben itt bújik meg: olyan állapot nem létezik, hogy minden elvégeztünk.
Idősebb szeretteink, nagymamáink, nagypapáink szájából gyakran elhangzik az alábbi mondat: „Majd pihenek a sírban.” Egy mondat, ami egyszerre szól a kötelességtudatról, a túlélésből fakadó munkamorálról, és arról, hogy számukra a pihenés soha nem volt biztonságos vagy megengedett dolog.
Épp ezért fontos, hogy kimondjuk: a pihenés nem lustaság, hanem alapvető szükséglet. A pszichológiai jóllét egyik alappillére az aktív regeneráció: amikor nemcsak a test, hanem a figyelem, és az idegrendszer is feltöltődhet. A stresszel való megküzdés, az érzelmi stabilitás, a kreatív problémamegoldás – mind-mind csak kipihent állapotban működnek jól.
A gondolati váltás ott kezdődik, hogy a pihenést nem kivesszük az életből, hanem beletesszük. Ha nem nap végi jutalomként tekintünk rá, hanem feltételként ahhoz, hogy egyáltalán jól tudjunk működni.
A munka ünnepének május 1-jei dátuma eredetileg a XIX. századi chicagói munkásmozgalmakhoz kötődik, ahol a munkások a 8 órás munkaidőért tüntettek. Nem csak a megélhetéshez, de az emberhez méltó élethez is jogot követeltek. Így a munka ünnepe sem magát a munkát és a robotolást dicsőíti, hanem az embert a munka mögött. Azt, akinek joga van nemcsak dolgozni, hanem élni, lélegezni, megpihenni is.
Mit jelent ez 2025-ben?
A mai kor embere gyakran már nem külső elvárások vagy szigorú főnökök miatt nem pihen. Az életének ritmusa, szokásai és mindennapi döntései sokszor észrevétlenül háttérbe szorítják a regenerációt. Kihívást jelent nemet mondanunk, kikapcsolnunk, és sokszor nehezen engedjük meg magunknak azt, amire valójában régóta szükségünk lenne. Nehéz lelassítani, amikor minden gyorsul – és nehéz magunknak engedélyt adni arra, amit mások talán sosem adtak meg.
Talán épp ez az ünnep a legjobb alkalom arra, hogy elkezdjük újraírni a saját szabályainkat. Bűntudat nélkül.
Czopkó Nóra pszichológus
