Kép forrása: Canva

Végigpörgeted a szokásos social media felületeket és sorra nyitod meg az előtted sorakozó videókat. Először csak pár perc, aztán másfél óra is eltelik. Lehet, hogy magadban nyugtázod is: „Legalább végre kikapcsolódom.”  

De vajon valóban kikapcsolódunk és feltöltődünk ilyenkor? Vagy csak passzív üzemmódban, „énidőnek” álcázva merül tovább a saját belső akkumulátorunk? Mi történik, ha nem a strandon, hanem este, az ágyban nyomkodjuk a telefont még „csak pár percig”? Milyen hatással van ránk az, ha éjfél után kezdünk bele egy újabb epizódba a kedvenc sorozatunkból? 

Üdvözlünk a visszalopott idő világában. 

A visszalopott idő (‘revenge bedtime procrastination’) azt jelenti, hogy késleltetjük a lefekvést anélkül, hogy bármi dolgunk lenne. Ez egy csendes lázadás a nap közbeni túlterheltség, kontrollvesztés, és állandó megfelelési kényszer ellen. Nem a tudatos döntésünk, hanem egy segélykiáltás, ami önmagunktól, saját magunknak szól: 

• „Legalább most hadd legyek a magam ura!” 
• „Csak most van egy kis csend körülöttem...” 
• „Végre nem kér tőlem senki semmit.” 

Ez a jelenség gyakran kiégéshez, tartós stresszhez köthető. 

Ha egy napod így néz ki: 

• reggeltől estig feladatok, határidők, mások szükségletei, 
• nulla valódi pihenő vagy töltődés, 
• állandó “készenléti üzemmód”, 

akkor este az agyad, bármennyire is fáradt, nem akarja elengedni a napot, mert nem volt benne semmi, ami csak a tiéd. Ha ez hetekig, hónapokig fennál, akkor a testünk úgy érezheti, hogy vissza kell lopni az időt. 

Magadra ismersz? 

Tegyél fel magadnak néhány kérdést: 

• Volt ma valami, amit csak magadért csináltál? 
• Tudtál ma valamikor nemet mondani? 
• Volt 10 perc csended napközben, amikor egyszerűen csak léteztél? 
• Emlékszel mikor engedted meg magadnak utoljára a valódi pihenést? 

Ha a válaszod legtöbbször nem, akkor nem csoda, hogy az agyad éjjel akar kompenzálni. 

Mit lehet tenni? 

Nem a szigorú önkontroll a kulcs, hanem az, hogy napközben jusson több belőled neked is. 

• Napi mikroszünetek (5 perc telefon nélkül, csak ülve, csendben, csak magadra koncentrálva). 
• Heti személyes rituálé (pl. egy reggeli kávé egyedül, a kedvenc lejátszási listáddal). 
• Heti tényleges pihenő (nem házimunka, nem e-mailezés, hanem valódi pihenés). 
• Tudatos „leállás” este, hiszen holnap is szükséged lesz magadra. 

Tari-Czopkó Nóra pszichológus