Nehéz és megkerülhetetlen élethelyzet, amikor elveszítünk valaki nagyon fontosat. Hogyan lehet dolgozni, emberek között lenni, működni gyász idején? 

Nehézkes ébredés, figyelmetlenségből adódó hibák a munkában, lehangoltság, elkalandozó gondolatok a megbeszéléseken. Neked is ismerős?

Sokakat foglalkoztat, hogy vajon mások hogyan ítélik meg az ő munkájukat, teljesítményüket. Vajon mit fog mondani a főnökük a teljesítményértékelés során? Mi lesz, ha nem elégedett velük? Hogyan fog az hatni rájuk? És ha elismerően nyilatkozik a főnök, vajon azt el tudják-e fogadni, vagy automatikusan elkezdik alábecsülni a saját teljesítményüket? („Á, ez a minimum, ezt bárki meg tudja csinálni, nem is volt olyan nehéz.")
 

Ha úgy érzed, nagyon elfáradtál, akkor itt az ideje, hogy kivegyél néhány nap szabadságot. Igen, akkor is, ha sok teendő. Igen, akkor is, ha vezető vagy, és úgy érzed, nélküled megáll az élet (nem áll meg). Adj önmagadnak engedélyt arra, hogy kicsit kiszakadj a munkából, pihenj és feltöltődj.

Alapvető emberi szükségletünk, hogy kapcsolódjunk másokhoz, hogy megéljük az összetartozás érzését a magánéletben és a munkában egyaránt. Ebben fontos szerepe van a reagálási stílusnak is, ez adja a legkülső „rétegünket”, amellyel leggyakrabban találkoznak a környezetünkben lévők is. 

Dr. Csigó Katalin Átkelések című regényét ajánljuk, meglehetősen elfogultan. Szakemberként és nem szakmabeli regényolvasóként egyaránt zsigerig ható élményt nyújt!