Kép forrása: Pexels képe a Pixabay-en
A munkaszervezés egyik alapelve, hogy a feladatok nem tűnnek el pusztán azért, mert mi nem vagyunk jelen. Legfeljebb eltolódnak, gyakran éppen a visszatérés utáni napokra. Így az átütemezés önmagában nem csökkenti a teendők számát, csak a feladatok időbeni elosztásában segíthet. Akkor viszont jól működik, ha tudatos tervezés és reális önmenedzsment kíséri. A visszatérés legnagyobb támogatása sokszor nem az, hogy kevesebb feladat vár ránk, hanem az, hogy megtanuljuk jobban kezelni őket.
Miért érződik nagyobb tehernek a munka szabadság után?
- Kognitív tempóváltás: Pihenés alatti lassabb ütem után időbe telik visszaállni a munkaritmusra.
- Elvárásnyomás: Gyakran irreális gyorsaságot várunk el magunktól a felzárkózásban.
- Halmozódó információ: E-mailek, elmaradt megbeszélések és háttérben futó projektek egyszerre kerülnek újra a látómezőbe.
Mivel előzhető meg a túlterhelődés?
Szabadság előtt:
- Előre jelezzük, mikor leszünk elérhetők újra, és hagyjunk „pufferidőt” a naptárban a visszatérésre.
- A valóban sürgős ügyeket intézzük el, a többit ütemezzük későbbre.
Visszatéréskor:
- A feladatokat rangsoroljuk sürgősség és fontosság szerint.
- Az első napra ne tervezzünk teljes terhelést, adjunk időt a fókusz visszaállítására.
- Kommunikáljunk átláthatóan a határidőkről, így csökkentve a külső nyomást.
Tari-Czopkó Nóra pszichológus
