Ilyenkor gyakran vállat vonunk, és azt reméljük, hogy ez az érzés majd magától elmúlik. De nem fog.
A kiégés nem egyszerű motiválatlanság vagy unalom, nem egy adott nap rossz hangulata, és nem is arról szól, hogy szeretjük-e vagy sem a munkánkat.
Ennél jóval mélyebb és összetettebb folyamat, ami sok esetben észrevétlenül kúszik be az életünkbe. Nem egyik napról a másikra történik, és sokszor azokat érinti, akik valaha igazán szerették a munkájukat. Azokat, akik mindent beleadtak, miközben egyre kevesebb visszatöltést kaptak.
A kiégés gyakran így mutatkozik meg:
- állandó fáradtság, amit nem pihenünk ki
- a saját határaink folyamatos átlépése (nem csak mások, hanem akár saját magunk által)
- túlterhelés, ami már nem kompenzálható sem idővel, sem pénzzel
- döntési lehetőségek hiánya, túlszabályozottság
- érzelmi eltompulás: azt érezhetjük, hogy már nem tudunk örülni semminek
- konfliktusok és meg nem oldott feszültségek
- támogató kapcsolatok hiánya a munkahelyen
- az érzés, hogy nincs értelme annak, amit csinálunk
- fizikai tünetek, pl. alvászavar, szorongás, ingerlékenység
A jó hír az, hogy a kiégés megelőzhető, és akkor is van visszaút, ha már jócskán érintettek vagyunk a folyamatban. De ehhez nem elég csak túlélni a hétfőket.
Szükségünk lesz a tudatosságunkra, hogy felismerjük a jeleket, és képesek legyünk mielőbb közbelépni.
A Nyugizóna csapatával abban segítünk, hogy a kiégésre ne csak utólag reagáljunk, hanem idejében felismerjük a jeleit, és legyen stratégiánk a megelőzésre.
Ha többet akarsz megtudni, töltsd le a Nyugizóna kiégés kisokosát!
Szerző: Tari-Czopkó Nóra
