„Állandóan rohanok…” „Nincs egy percem sem magamra...” „Nem tudok kikapcsolódni, állandóan pörögnek a gondolataim…” Ismerősek ezek a mondatok? Napjaink rohanó világában könnyen el tudunk veszni a sok információ és teendő között, így nehéz időt és teret találni arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és figyelmünket a külső ingerek helyett a belső jelzéseink és szükségleteink felé fordítsuk, vagy egyszerűen csak megéljük az adott pillanatot, anélkül, hogy gondolataink a következő elintézni való körül forognának.
Hosszabb szabadság után nehéz újra felvenni a fonalat a munkahelyen. A rosszullét kerülget a gondolatra, hogy most megint dolgozni kell. Néha a belső ellenállásunk annyira erős, hogy még az a kérdés is felmerül bennünk, egyáltalán szeretjük-e még a munkánkat.
Veled is történt már olyan, hogy szokásodhoz híven munka után elmentél sportolni, megnéztél egy filmet, találkoztál egy barátoddal, mégsem töltődtél belőle annyira, amennyit ez adni szokott?
A munka törvénykönyve meghatározza, kinek mennyi szabadnap jár egy évben. Ez viszonylag egyértelmű tény. A lelkünk ugyanakkor nem működik ilyen egyértelműen.
A nyári szabadság paradoxona: te is túlhajtod magad, mielőtt elmennél feltöltődni?
Gyakori jelenség, hogy míg a hozzánk közel állókkal türelmesebbek és szeretetteljesebbek vagyunk, önmagunkat szigorú, olykor kegyetlen mondatokkal illetjük. Például melyikünk nem mormolta még el magában, hogy „Hogy lehettél ilyen ostoba?” Talán ez a mondat mások felé ritkábban hangzik el.
MI NEM TISZTA EZEN? - Mit tanulhatunk vezetőként abból, ha a munkavállalónk a keretek tisztázásával keres meg minket? Lehet, hogy számodra is ismerős a következő helyzet: egy kollégád nem tudja türtőztetni magát egy indulatos ügyféllel szemben.
Sütibeállításokkal kapcsolatos információk
Weboldalunk sütiket használ az oldal működtetése és használatának megkönnyítése érdekében.