A munkahelyeken sok olyan kockázati tényező van, aminek a rendszeres kezelésével csökkenthetjük a kiégés kockázatát. Ezekről a munkahelyi stressztényezőkről, azok felismeréséről, a gyakorlati kezelésükről külön rovatot indítunk, hogy minél megfoghatóbban kezelhessük.
Mi is pontosan a kiégés?
A kiégést krónikus, hosszan tartó stressz okozza, amely fokozatosan csökkenti a teljesítményt, érzelmi kimerüléshez, cinizmushoz és a munkától, illetve a kollégáktól való belső eltávolodáshoz vezet. A leggyakrabban emlegetett okok a tartós túlterhelés, a feltöltődés, a pihenés, a regenerálódás elmaradása és az elismerés hiánya. Ezek valóban fontos kiégést okozó kockázatok, de vajon milyen konkrét mindennapi helyzetekben vehetjük őket észre? Számtalan hétköznapi helyzet fordul elő, ahol nem is azonosítjuk pontosan, hogy ez a tényező igenis hozzájárul a kiégéshez. Külön-külön nem jelent nagy megterhelést, de együtt már igen. Ezért mondjuk mi, hogy a kiégés okai komplexek, külön is érdemes elemezni őket. Komplex problémára komplex megoldást kell adni.
Egy komplex probléma többféle oka
Ha alaposabban megnézzük, honnan ered a kiégés, több egymásra épülő szintet találunk.
A legtágabb keret a szocio-kulturális közeg: a fogyasztói kultúra, a gazdasági bizonytalanság, a klímaválság hatása. Ezekre egy szervezetnek vagy vezetőnek önmagában kicsi a ráhatása, de a saját szervezeti kultúrájával jó példát mutathat, és tudatosan ellensúlyozhatja ezt a hatást.
A következő szint a szervezeti tényezők köre: az átláthatatlan hierarchia, a vezetők személyisége és vezetési stílusa, illetve az együttműködés hiánya a csapatokon belül és között. Számtalan ilyen kockázat kerül felszínre a pszichoszociális kockázatfelméréseink alkalmával. Ez már olyan terület, ahol a szervezet közvetlenül tud és kell is cselekednie. Ezeket a kockázatokat vesszük sorra és elemezzük, hogy a valós kontrollt erősítsük, és tudatosítsuk a vezetőkben, mit érdemes lépniük. Észre kell venni a munka jellegéből fakadó kockázatokat: ilyen például a monotónia, az erőfeszítés és a jutalom közötti aránytalanság, valamint a kontroll hiánya a saját munkafolyamat felett. Ezek egy részét meg lehet előzni vagy csökkenteni a munkakörök, folyamatok tudatos kialakításával. Más részét a dolgozóknak el kell fogadniuk, és inkább a kompenzálás módjaira érdemes fókuszálni. Ez már egyéni szintű felelősséghez vezet át.
A kiégésmegelőzés egyéni szintje a hozzáállásban, az öngondoskodásban és a kommunikációban nyilvánul meg. A túlvállalás, az elégtelen stresszkezelés, az érzelmek kifejezésének hiánya és a kommunikációs nehézségek mind hozzájárulnak a kiégéshez, és az egyén lehetősége tenni ellenük. Ez az a réteg, ahol az egyéni fejlődésnek, önismeretnek és stresszkezelési technikáknak valóban nagy szerepe lehet, ebben sokat segítünk mi is.
A szakirodalom szerint a lelki sajátosságok és az egyéni hozzáállás nagyjából 25%-ban felelősek a kiégés kialakulásáért vagy megelőzéséért – ez az a terület, ahol az egyénnek valódi esélye van tenni saját magáért. A fennmaradó rész azonban olyan tényezőkből áll össze, amelyeket a szervezet, a munka jellege és a tágabb környezet formál.
Ez azt jelenti, hogy egy pusztán egyéni reziliencia-fejlesztésre vagy wellness-programra épülő megközelítés önmagában nem elég. A komplex problémára komplex – egyéni és szervezeti szinten egyaránt megjelenő – megoldásra van szükség. Ez a felismerés áll az új rovatunk középpontjában.
Mire számíthat ebben a rovatban?
A rovat célja, hogy a fenti, gyakran elvont modellt lefordítsuk hétköznapi, felismerhető munkahelyi helyzetekre. Megnézzük, hogy egy-egy konkrét stresszforrás hogyan jelenik meg a gyakorlatban, hogyan kapcsolódik a kiégéshez, miért fontos ez szervezeti szinten is, majd bemutatjuk, mit tehet ezzel kapcsolatban az egyén, és mit tehet a vezető vagy a szervezet.
Az első cikkek a következő stresszforrás-csoportokat járják körül:
• Elismerés – amikor a befektetett munka és a kapott visszajelzés, juttatás nincs egyensúlyban.
• Kapcsolatok – amikor hiányzik az összetartás, a csapatszellem és a kollegiális támogatás.
• Konfliktusok – amikor a megoldatlan feszültségek tartósan jelen vannak a mindennapokban.
• Megterhelés – amikor a munka mennyisége, jellege vagy érzelmi terhe tartósan meghaladja az egészséges mértéket.
• Változás – amikor a szervezeti változásokról érkező információ késik, hiányos vagy homályos.
Keresse a “Munkahelyi stresszforrások” címkével ellátott cikkeket!
A saját szervezetében pontosan melyik réteg, melyik stresszforrás jelenti a legnagyobb kockázatot? Erre egy alapos pszichoszociális kockázatértékelés adja meg a választ, objektív adatok alapján, tapogatózás helyett. Ismerje meg a felmérés menetét!
Fotó: Pexels / Vitaly Gariev
