A szerepeinkben gyakran keverednek a feminin és maszkulin jegyek, semmi sem csak nőies vagy csak férfias.
A feminitás sem csak külső női jegyeket jelent, hanem az egyéni erősségeink, az érzékenységünk és az önbizalmunk kifejeződését is.

Mindannyiunk lelkében van egy női és egy férfi rész, melyek egymással kéz a kézben működnek. Az animusz az aktívabb, cselekvő részünk, az anima pedig a passzívabb, befogadóbb. Bármely szerepünket is nézzük, a nőies és férfias energiák egyszerre mozognak bennünk. Egyszerre lehetünk cselekvők, újítók, határozottak és teremtők, miközben lelkünk másik része a kreativitásunkat, nyugalmunkat, a gondoskodó és elfogadó női oldalunkat erősíti.
 
Nőként kihívást jelenthet olyan környezetben helytállni, ahol a munkakör és/vagy a munkakörben dolgozók nemi aránya miatt erőteljes maszkulinitás, és dominancia uralkodik. De mi lenne, ha a feminitásra és a maszkulinitásra nem egymásnak ellentmondó fogalmakként, hanem egymást kiegészítőiként tekinteténk?
 
A kulcs az, hogy ismerjük önmagunkat: az erősségeinket, a képességeinket, és ezeket tudjuk is kamatoztatni abban a munkakörben, amit csinálunk. Ha tudatosítom a saját értékeimet, akkor képes vagyok magabiztosabban fellépni maszkulin környezetben is.
 
Munkáltatói oldalról fontos mindezt megtámogatnunk az együttműködés elősegítésével, és a vezetőink képzésével is. A jó vezetői kvalitások közé az is hozzátartozik, hogy megadjuk azt a támogatást és megértést, ami képessé teszi a dolgozót önmaga kibontakoztatásában.

Czopkó Nóra pszichológus