Miként tekintünk a nyugalomra? Olyan állapot, amit ki kell érdemelni? Ami csak akkor jár, ha kellően elfáradunk, ha kellően kicsináljuk magunkat?  

Vagy olyan, mint a levegő, ami körülvesz, amit elég egyszerűen csak belélegezni?  

Mi ebben az utóbbit valljuk. A nyugalom a levegő, ami itt és most jár nekünk. 

Tudjuk, sokszor nehéz ebben hinni. Sokan határidőhöz vagy teljesítményhez kötik a megnyugvásukat. Ha te is így vagy ezzel, nem vagy egyedül.  

* 

Ez lehet családi minta. Ha mindig azt láttad, hogy állandóan felfokozott állapotban vagyunk, és különböző dolgokhoz kötjük, hogy mikor engedhetünk le (pl. „majd ha elmentek a vendégek”, vagy még inkább „majd ha rendet raktunk a vendégség után”). Ezt a mintát magadévá teszed, és te is így viszonyulsz a saját testi és lelki megnyugvásodhoz.  

De látsz-e mintát arra, hogyan lehet lazán benne lenni egy nagy megmérettetésben vagy olyan helyzetben, ami sokféle stresszt okozhat? Látsz-e mintát arra, hogy rendszeresen meg lehet nyugtatni magunkat? 

Jár neked a nyugalom itt és most. 

* 

Ha valami nyugtalanít, érdemes beszélni róla az érintettekkel. Mondhatjuk azt például: „Engem nagyon zavar, hogy nem tisztáztuk, mikor kezdődik a megbeszélés holnap. Jó lenne tudnom, hogy 10 előtt nem kerül rá sor, mert van egy olyan feladatom, amit akkor addig pont meg tudnék csinálni.” 

Amikor valami nem hagy nyugodni, akkor azt felvállalhatom, és beszélhetek erről a másikkal, kereshetek megoldást, kérhetem tőle azt, hogy nyugtasson meg a válaszával. 

Van, aki olyan helyről jön, ahol nem volt engedélye arra, hogy érezzen, vagy nem számítottak igazán az érzései, a szükségletei. Ha ilyen tapasztalat van mögötted, akkor nagyon nehéz a munkahelyen azt mondani, hogy aggódom egy feladat miatt. Lehet, hogy azt gondolod, muszáj egyedül végigvinned mindent, nem vállalhatod fel a segítségkérést. 

Beszélhetsz arról, ha zavar valami, fordulhatsz segítségért a másikhoz. 

* 

Hiszünk-e abban, hogy meghallgatnak minket, hogy megvan a szükséges bizalom, hogy azok a helyzetek, amelyek megzavarják a nyugalmunkat, kezelhetőek? 

Lehet, hogy gyerekkorodban nem hallgattak meg, ha valamit el szerettél volna mondani, de most azért van négyszemközti találkozód a főnököddel, hogy ott elmondhasd, ami a munka kapcsán foglalkoztat, és segítséget kaphass.   

Van megoldás, segítséget kapsz. 

* 

Gyakran le kell választani egy régi rossz élményt, egy régi tiltást vagy megszokott mintát, és engedélyt kell adnunk magunknak arra, hogy gondolhassunk másként ezekre a helyzetekre. 

Ez a három lépcső, amin végig kell lépegetnünk:  

• higgyünk abban, hogy jár a nyugalom itt és most,  
• higgyünk abban, hogy fordulhatok a másikhoz, beszélhetek vele,  
• és higgyünk abban, hogy kapunk segítséget. 

Mindhárom lépésnél be lehet avatkozni pszichológiai szinten. Gyakran egyszerű tudatosítással ott és akkor meg is oldódhatnak ezek a kérdések.   

A nyugalom olyan, mint a levegő. Lételem, ami mindenki számára szükséglet és erőforrás. Itt és most mindenkinek jár.  

Az, hogy bizonyos jutalmakat tűzünk ki magunknak egy feladat megoldása vagy egy nehézség leküzdése utánra, az nagyon motiváló lehet. De ne a nyugalom legyen ez a jutalom. A nyugalom kell ahhoz, hogy működni tudjunk, azt mindig adjuk meg magunknak.  

Dr. Bikfalvi Réka  

(lejegyezte: Kardos Anita)