kép forrása: Unsplash.com

Egy újabb változás, amihez alkalmazkodnunk kell

A járvány kitörésekor a bizonytalanság volt a meghatározó élmény, a legtöbben ezzel kerestek meg minket a munkahelyi konzultációk során. Meg kellett tanulnunk kezelni a helyzetet, megoldani a családi konfliktusokat, feldolgozni a veszteségeket, például a régi életünk elvesztését.  

Aztán belejöttünk, beleszoktunk. Rájöttünk, hogy számos előnye is van az otthoni munkavégzésnek. Sokan érezték úgy, hogy nyugodtabban tudnak így dolgozni, jobban lehet koncentrálni, vagy éppen az jelentett könnyebbséget, hogy a személyes ritmusukhoz, a családi logisztikához tudták igazítani az időbeosztásukat. A visszatéréssel ez véget ér, amit újabb veszteségként élünk meg. 

Elszoktunk a munkahelyi léttől, elszoktunk az ingerektől. A legtöbb helyen, ahol tartósan otthonról dolgoztak a munkavállalók, most az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan szervezzék újra a napi munkamenetet, milyen rendszerességgel érdemes bemenni, a cég tud-e választási lehetőséget nyújtani a dolgozóknak.

Sok helyen átmeneti időszak van, hibrid munkavégzéssel, így arra is fel kell készülnünk, hogy a helyzet akár heti szinten változik majd: lesz mondjuk két nap, amikor be kell mennünk, és lesz három nap, amikor otthon dolgozunk. Ez állandó tervezést és nagy rugalmasságot igényel.

A lelki edzettségünket erősen igénybe veszi, hogy megint új körülményekhez kell alkalmazkodnunk, ráadásul úgy, hogy már másfél éve benne vagyunk egy sok energiát felemésztő, veszteségérzéssel terhelt helyzetben. 

Utálom a munkám, utálom az egészet…

Mostanában sokan keresnek meg minket azzal, hogy az elmúlt időszakban rájöttek, hogy váltani szeretnének, nem ezt a munkát akarják csinálni, utálják a munkahelyüket vagy akár az egész szakmát. 

Ha kicsit mögé nézünk ennek a kifakadásnak, a legtöbbször azt találjuk, hogy a tehetetlenség áll a háttérben. Olyan dolgok történnek most velünk, körülöttünk, amikkel szemben teljesen tehetetlenek vagyunk. Ezt könnyen kivetíthetjük valami másra, például a munkánkra, amire még hatásunk lehet, tudunk rajta változtatni, ezért törhet ránk az érzés, hogy most azonnal váltanunk kell. 

Mielőtt meghoznánk a döntést, érdemes végiggondolni, hogy mitől érezzük ennyire elégedetlennek vagy frusztráltnak magunkat – tényleg a munkánk-e az oka, vagy inkább arról van szó, hogy tehetetlenségünkben telítődött az alkalmazkodási szintünk, és emiatt van elegünk.

A kiégés kockázata jelentősen megnőtt az elmúlt időszakban. A legnagyobb veszély most az, hogy így másfél év után kifogyóban vannak az energiatartalékaink. Éppen ezért különösen fontos a kiégésmegelőző szokások beépítése a mindennapokba.