Sokszor az emberek valamihez kötik a megnyugvásukat: majd ha túlleszek ezen, majd ha túlleszek azon, majd ha lezárult ez a projekt, majd ha befejeztem azt a képzést… De miért kötjük határidőhöz azt, hogy mikor nyugszunk meg? 

Bármelyik munkahelyen megtörténhet, hogy kisírt szemmel érkezik a munkatárs, és látszik, hogy alig bírja visszatartani a zokogást. Van, aki elmondja, hogy rossz hírt kapott, nehéz élethelyzettel kell szembenéznie, de van, hogy nem tudjuk, mi az ok. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan tudjuk ezt a helyzetet kezelni? 

Nem tudom elengedni magam, mindig van valami elintézendő feladat, valahogy sosem jutok el odáig, hogy azt csináljam, amihez kedvem van. Te is úgy gondoltad gyerekként, hogy felnőttnek lenni jó, mert a felnőttek azt csinálhatnak, amit akarnak?

Nehéz és megkerülhetetlen élethelyzet, amikor elveszítünk valaki nagyon fontosat. Hogyan lehet dolgozni, emberek között lenni, működni gyász idején? 

A tavasz beköszöntével megújul a természet, a hideg, téli napok után virágba borulnak, kizöldülnek a növények. Az évszakváltás nemcsak a környezetünkben hoz változásokat, lelki folyamatainkra is kihatással van.

Nehézkes ébredés, figyelmetlenségből adódó hibák a munkában, lehangoltság, elkalandozó gondolatok a megbeszéléseken. Neked is ismerős?