Kép: Brooke Lark / Unsplash

Egyre többször találkozunk azzal a kérdéssel, hogy miként lehet összeegyeztetni az anyai szerepünket, és megélni annak minden csodálatos pillanatát, valamint a munkánkat, kiváltképp akkor, ha vezetőként dolgozunk. Miként húzhatunk határt a munka és a magánélet között? Lehet, hogy egyszerűen csak érdemes tudomásul vennünk, hogy az egyik szerepünk egy kicsit mindig “átlóg” a másikba?

A Nyugizóna csapatával a cégeknél végzett munkánk során elkötelezettek vagyunk abban, hogy a női munkavállalókat támogassuk a szerepösszeegyeztetésben, ám ez közel sem könnyű feladat.

Kihívást okozhat mindkét szerepben helytállni, és megküzdeni a bűntudattal, hogy amikor épp nem az egyikben vagyunk, miről maradunk le a másik szerepben. Felmerülhet az a kérdés is: hogyan ne legyek vezető otthon, és miként ne váljak anyáskodóvá a munkatársaimmal való kapcsolataimban?

Ugyanakkor fontos lehet tudatosítanunk, hogy ez a két szerep nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő minőségek is lehetnek.

Érdemes törekednünk arra, hogy meghúzzuk azokat a határokat, amikre szükségünk van ahhoz, hogy mindkét területen harmóniában működhessünk. Az empátia a kutatások szerint kiemelkedően fontos érték a munkahelyeken, így semmiképp nem érdemes otthon hagynunk a szeretetteljes és megértő énünket, amit kamatoztathatunk akár a munkatársi, akár a partnerkapcsolatokban, azonban érdemes megtalálnunk a saját határunkat abban a tekintetben, hogy miként ne transzformáljuk ezt a viselkedésünkben anyai minőséggé. Az empátia, a rugalmasság és a problémamegoldó képesség az anyák szuperképességei és több más tulajdonság mellett egy jó vezetői ismérvei is egyben.

A határok meghúzása mellett azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy vezetőként példát mutathatunk abban, hogy nem kell kulcsra zárnunk az anyai szerepünket, ha átlépjük a munkahely küszöbét, hiszen az, ahogyan működünk, inspirációt jelenthet más nők számára is. 

A jó gyakorlatok az anyaság és a vezetés összeegyeztetésében - mind időmenedzsmentben és a prioritások meghatározásában, mind pedig a viselkedésünk és a kommunikáció vonatkozásában - másoknak is szolgálhat potenciális megoldásként a saját életükben.

  • Képességek és adottságok: Anyaként feladatunk, hogy felfedezzük, milyen adottságokkal és képességekkel bírnak a gyerekeink, és az is, hogy támogassuk őket ezek kibontakoztatásában. A munkatársainkat szintén fontos támogatnunk, hogy abban a munka- és feladatkörben dolgozhassanak, ahol a leginkább képesek kibontakozni.  
  • Hibázás és felelősség: Vezetővé nem a tökéletesség elérése tesz minket. Nemcsak a gyerekeink, hanem a munkatársaink megbescsülését is kivívjuk, ha képesek vagyunk beismerni a hibáinkat, ha vállaljuk a felelősséget, és azt is, ha valamit épp nem tudunk.
  • Saját szükségleteink: Szülőként feladatunk megtanítani a gyerekeinket az öngondoskodásra, ám néha hajlamosak lehetünk megfeledkezni önmagunkról. A nem delegálható szükségleteinkre (pl. alvás), a feladatainkra, a kapcsolatainkra és az időbeosztásunkra mindig lehet hatásunk, ebben fontos példát adhatunk a munkatársainknak is.

A megfelelő vezetői attitűdünk képviselete, és ezzel együtt a női minőségünk és sebezhetőségünk felvállalása irányt mutathat abban, hogy nem szükséges lehasítanunk egyik vagy másik szerepünket a különböző életterületek között. A hiteles vezetés egyik legfőbb ismérve ugyanis nem az összes vezetésről szóló elmélet ismerete és tökéletes megvalósítása, hanem az, ha integritásban vagyunk önmagunkkal, és a szerepeinkkel is.

A munkahelyeken se feledkezzünk meg az édesanyákról, akik példaként szolgálhatnak számunkra mindezen minőségekben.

Czopkó Nóra