Akármilyen is a habitusunk, a szabadságnak számos jótékony hatása van. Csökken a kiégés veszélye és a stressz szintje, javulnak az egészségmutatók (pl. szív-érrendszeri betegségek kockázatát csökkentik), új energiákat nyerhetünk belőle, nem utolsó sorban pedig nagyobb rugalmassággal és jobb teljesítménnyel tudjuk végezni a munkát a szabadságot követően.  

A szabadság kezdete azonban nem jelenti automatikusan, hogy egyből át is tudunk kapcsolni pihenő üzemmódba. Mit tehetünk ennek érdekében?  

1. Tudatosítsuk, hogy milyen a viszonyunk a pihenéshez. 

• Van-e jogom pihenni? Meg tudom-e engedni magamnak a pihenést? 
• Tudom-e, hogy mi tölt fel engem? Ennek megfelelően tervezem-e a szabadságot?  
• Tudom-e élvezni a pihenőidőmet?  

2. Hangolódjunk már a szabadságot megelőző időszakban is a pihenésre. Ehhez segítség lehet, ha felidézzük a korábbi évekből azokat a szabadságokat, amelyeket különösen élveztünk, és feltöltőek voltak számunkra.  

• Hogyan érted el ezeket a jó élményeket? 
• Az aktív-passzív tevékenységek aránya milyen volt? 
• Egyedül voltál? Vagy társasággal? Ha társasággal, akkor kikkel?  

3. Tegyük meg a munkában a megfelelő előkészületeket. 

• A szabadság már jó előre legyen befoglalva a naptárban. 
• Tisztázzuk a helyettesítéseket! Egyeztessük időben, hogy ki tudja megválaszolni helyettünk a legsürgősebb kérdéseket, amíg mi távol vagyunk. 
• Számoljunk azzal, hogy a szabadság előtt és után lesznek extra terhek a munkában. 
• Tartsuk be a fokozatosság elvét: a szabadság előtt már igyekezzünk lassítani a munkatempón, a szabadság utáni első napot pedig foglaljuk be arra, hogy újra felvegyük a fonalat. 

Gulyás Réka pszichológus