kép forrása: pixabay.com

Ilyenkor talán fel sem tűnik számunkra az, hogy életünk történéseit nem teljesen objektíven ítéljük meg, s mennyire más a két állapot között az a mód, ahogyan az eseményeket, történéseket látjuk, vagy épp ahogy másokra tekintünk.

Ebben a folyamatban nagy szerepe van a kontroll érzésének. A személyiségpszichológiában a kontroll helye alapvetően azt jellemzi az adott személyt illetően, hogy mennyire érzi úgy, hogy (a) a vele megtörténő események a saját kontrollja alatt mennek végbe, vagy pedig azon túlmutató, (b) külső okoknak tulajdonítja a történéseket. Azok az emberek, akik az előbbi csoportba tartoznak, az ún. (a) belső kontrollosok úgy gondolják, hogy saját képességeik, erőfeszítéseik és cselekedeteik befolyásolják azt, ami történik. Utóbbiak, a (b) külső kontrollosok ezzel szemben a sors, szerencse vagy külső erők befolyása alá helyezik az eseményeket.

Miért is fontos ezzel foglalkoznunk?

Kutatási eredmények támasztják alá, hogy a belső kontrollal rendelkező embereknek magasabb a tanulmányi teljesítményük, hatékonyabbak a betegségmegelőzés terén, illetve aktívabbak társadalmi és politikai kérdésekben. Ezzel szemben a belső kontroll hiánya a tanult tehetetlenség jelenségéhez vezethet. Ekkor a személy meg sem próbálja a saját sorsát befolyása alá vonni. Akkor is feladja a próbálkozást, amikor az előtte álló nehézség befolyásolható, vagy épp elhárítható. Ilyenkor a saját sorsunk aktív alakítását megakadályozza a hit, miszerint nincs befolyásunk az események alakulására. Így jelentősen meggyengül a helyzetek uralásának képessége is, mely öngerjesztő folyamatként méginkább megerősítheti a külső kontrollba vetett hitet. Ez végső soron megágyazhat a hosszan tartó negatív hangulatnak, alacsony önértékelésnek, pesszimizmusnak („Ezt adta a sors.”, „Nekem nem jönnek össze a dolgok.”, „Halálcsillag alatt születtem”), melyek súlyos esetben klinikai depressziót is eredményezhetnek.³

Itt azonban felvetődik az a kérdés, hogy a belső kontroll is járhat-e negatív következményekkel. Vannak olyan események, mint például a balesetek vagy a halál, melyek ellen nem tehetünk, viszont a viszonyunkat, azt, ahogy ezekre tekintünk sikeresen formálhatjuk. Ezen példák azonban rámutatnak arra, hogy az is téves, negatív érzéseket eredményezhet, ha minden történés súlyát a saját nyakunkba vesszük.

Van-e egyáltalán gyakorlati szerepe a kontroll helyének?

Christopher Peterson és kutatócsoportja szerint mindannyian rendelkezünk egy úgynevezett magyarázó stílussal, ahogyan a negatív eseményeket értelmezzük.¹ Ezek a (1) kontroll helyéből, (2) a helyzet stabilitásából (örökké így lesz/el fog múlni) és a (3) globalizálásból (mindenre kiterjedőek az esemény következményei/életemnek csak ezt a részét érinti) tevődik össze. Eredményeik szerint a pesszimista stílus arra jellemzőbb, aki belső kontrollal rendelkezik (tehát magát okolja a negatív események bekövetkezte miatt is), emellett stabilan fennállónak ítéli a helyzetet és élete minden területére globalizálja. Azok az emberek, akik ilyen módon értelmezik a negatív történéseket, könnyebben válnak depresszióssá. Mások, akik a kontroll helyétől függetlenül stabilan és globalizálva tekintenek a negatív, elkerülhetetlen életeseményekre, több egészségügyi problémával kénytelenek szembesülni.² Így a leginkább effektív hozzáállás ezek alapján az, ha felelősséget vállalunk a kellemetlenségekért, ellenben nem tekintünk rájuk helyrehozhatatlan és mindenre kiterjedő problémaként. Például „Azért nem kaptam meg ezt az állást, mert ez alkalommal nem készültem fel eléggé”/Ezt az állást se kaptam meg, egy lúzer vagyok.

Mi is az, amin változtat tehát a belső kontroll elfogadása, a személyes felelősségvállalás?

Előnyünkre válik, ha mindig észben tartjuk: gondolataink – hiedelmeink, elvárásaink, gondolkodási stílusunk – meghatározzák az érzéseinket és viselkedésünket. Emiatt van nagy szerepe a megfogalmazásnak, a magyarázó stílusnak – ezt ajánlatos tudatosan formálnunk, hatékonyabb útra terelnünk. Ha elfogadjuk, hogy az események alakítói mi magunk is vagyunk, nem csupán azok passzív elszenvedői, már egy hatalmas lépést tettünk a pozitív változás felé. Ellenben az sem hatékony, ha szélsőségesen a saját nyakunkba varrunk minden felelősséget, hiszen sok tényező játszik rajtunk kívül szerepet a történésekben. Elsődleges jelentőségű tehát az adott helyzet felmérése és reális értékelése – ennek birtokában már könnyebben átláthatjuk az abban játszott szerepünket, esetleges mulasztásainkat. Így pedig, amennyiben egy számunkra fontos cél megvalósítása nem sikerül, azt egy tanulásra, fejlődésre kapott lehetőségnek tudjuk felfogni, illetve a jövőben továbbra is képesek leszünk bízni saját képességeinkben.

Zábó Szabolcs terepgyakorlatos hallgató írása

Felhasznált szakirodalom:

¹Peterson, C., Seligman, M. E., & Vaillant, G. E. (1988). Pessimistic explanatory style is a risk factor for physical illness: a thirty-five-year longitudinal study. Journal of personality and social psychology, 55(1), 23-7. https://pdfs.semanticscholar.org/ed93/4520ab288a547b8fd7042e830234523aa38b.pdf
²Rotter, J. (2004). Locus of control. Cognitive Approach Wrap Up Begin Emotions and Personality. Lecture notes Psych A, 305. http://ubc-emotionlab.ca/wp-content/uploads/2013/08/Lecture-20-Cognition-wrap-up-Begin-Emotions.pdf
³Smith, E. R., Mackie, D. M. & Claypool, H. M. (2016). Szociálpszichológia. Eötvös Kiadó, Budapest. pp. 196-197.