Dörzsölöd-dörzsölöd, mire el tudod olvasni: 7:00. Nagyot sóhajtva visszacsukod a szemed és azt kívánod, bárcsak aludhatnál még, mert semmi erőd a mai napon rád váró feladatok elvégzéséhez.  

Ismerős ez a reggeli küzdelem? Esetleg rendszeresen meg is történik veled? Felmerült benned, hogy esetleg többről lehet szó, mint egyszerű fáradtság vagy lustaság? Ez a cikk segít abban, hogy meg tudd határozni, mi állhat a háttérben és fenyeget-e a kiégés veszélye.  

kép forrása: Pixabay

Mi valójában a kiégés? 

A kiégés egy komplex fogalom, ami 1974-ben Freudenberger munkásságának köszönhetően került be a pszichológia fogalomkörébe, majd később a köztudatba. Először csak a segítő munkát végzők (ápolók, orvosok, tanárok, pszichológusok stb.) körében találkoztak a jelenséggel, később viszont megállapítást nyert az a tény, hogy nem a munkakörtől függ a kiégés megjelenése, és nem csak a hétköznapi értelemben vett munkában fordulhat elő, hanem otthoni környezetben is, például a gyereknevelésben vagy a háztartásvezetésben.  

A kiégés krónikus stressz hatására kialakuló fizikai, mentális és érzelmi kimerülés, ami együtt jár a reménytelenség és az inkompetencia érzésével, a célok elvesztésével és az ezekből következő negatív attitűdökkel a munkára, másokra, illetve a saját személyre vonatkozóan. 

A kiégés legfontosabb feltétele a fokozott és hosszantartó stressz jelenléte az adott életterületen. A tartósan megemelkedett stressz-szint azonban nem minden esetben vezet kiégéshez, ugyanis számos védelmi tényező lehet jelen az emberben, illetve a környezetében, ami megóvhat ettől. 

Hogyan különböztethetjük meg a fáradtságot a kiégéstől? 

Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Ez igaz a kiégés és a fáradtság kérdéskörére is. A kiégés minden esetben nagyfokú fáradtsággal jár együtt, mivel ez az egyik vezető tünete; azonban a fáradtság érzése nem minden esetben tanúskodik kiégésről. Ahhoz, hogy kiégésről beszéljünk, a fáradtság érzésén kívül a kiégésre utaló többi tünetnek is jelen kell lennie, többek között az érzelmi kimerülésnek (amikor úgy érzed, már semmi nem tud hatni rád, minden inger érzelmek nélküli, egykedvű reakciót vált ki belőled), a deperszonalizációnak, azaz az elszemélytelenedésnek (amikor nem tudsz kapcsolódni saját magadhoz, önmagad burka vagy csak), a problémáktól való távolságtartásnak, a lelkesedés elvesztésének, az alacsony teljesítőképességnek, az elégedetlenségnek, örömképtelenségnek és a belső üresség érzésének.  

A kiégés három nagyobb komponensből áll: érzelmi kimerültség; deperszonalizáció és a személyes hatékonyság csökkenése.  

Fontos annak a tisztázása is, hogy a kiégés egy többlépcsős folyamat következménye, aminek csak a végstádiuma a fenti tünetek összessége. 

A kiégés folyamatának szakaszai:  

1. túlzott erőfeszítés 

Ebben a szakaszban a nagy lelkesedés jellemző, bizonyítási kényszer és ennek következtében fokozott erőfeszítés, ami odáig fajul, hogy a személy elhanyagolja a saját szükségleteit. A nagy erőbefektetés önmagában még nem vezet kiégéshez, ez azon a ponton indul el, amikor figyelmen kívül hagyjuk a testünk jelzéseit, belső szükségleteinket. 

2. konfliktusok 

Ebben a szakaszban már megfigyelhető a személyes értékrend megváltozása és az ennek következtében fellépő problémák és konfliktusok, amit a személy nem vesz komolyan, cinikussá válik, leértékeli magát és a kollégáit is. Az állandó kimerültség miatt gyakoriak a betegségek, a munka elhanyagolása és az alkoholhoz, gyógyszerekhez való folyamodás. 

3. teljes kimerülés 

A kiégés folyamatának utolsó szakasza a teljes kimerülés, amikor már szomatikus panaszok is felléphetnek. Krónikus fáradtság, depresszió, függőség, örömképtelenség, személytelenség és belső üresség érzése jellemzi ezt a szakaszt. Ezt a végső állapotot nevezzük burn-out szindrómának. 

A fáradtság tehát önmagában nem utal kiégésre, ehhez szükséges a többi tünet jelenléte is; illetve kivehetőnek kell lennie a folyamatnak is, hogy valóban kiégésről beszélhessünk és ne keverjük össze valamilyen másik problémával. 

Kiégtem. Most hogyan tovább?  

A fentiekből láthatjuk, hogy a kiégés nem következik be egyik pillanatról a másikra, hanem egy út vezet el a teljes kiégettség állapotáig, amit, ha nehezen is, de számos ponton azonosíthatunk. Ha úgy érzed, hogy fenyeget a kiégés, tisztázd magadban, hogy hol tartasz a folyamatban. Ehhez önismeretre és önkritikára lesz szükséged, de akár a környezetedben élők segítségét is kérheted, mert ők kívülről olyat is láthatnak, amit te nem feltétlenül veszel észre. Szakemberhez is fordulhatsz, aki rögtön utána a megoldásban is a segítségedre lehet.  

Mi a megoldás? A különböző szakaszokban, a súlyosságuktól függően, különböző fokú segítségre van szükség.  

Ha az első szakaszban csípted el a problémát, viszonylag könnyen visszafordítható a folyamat, néhány alkalmas pszichológusi konzultációval, önmegfigyeléssel és az önismeret fejlesztésével. Hatékony lehet különböző relaxációs módok megtanulása, amik segítenek a stresszhelyzetek adaptív kezelésében.  

A második szakaszban már súlyosabb problémák merülnek fel a megváltozott viselkedés és az ebből következő konfliktusok megnövekedett száma miatt. Ebben az esetben érdemes egészségfejlesztő csoportokban részt venni, illetve hosszabb és mélyebb pszichológusi segítséget igénybe venni.  

Az utolsó szakaszt sajnos már egyáltalán nem lehet önerőből megoldani, ez már a klinikai kategóriába esik. Ennek következtében muszáj pszichoterápiára járni, szomatikus probléma esetén pedig az előírt gyógyszereket szedni.  

Fontos tudni, hogy a kiégés megelőzhető, ha törekszünk az önismeretre, foglalkozunk saját magunkkal, a testi-lelki-mentális egészségünkkel és rendszeresen „csekkoljuk” magunkat, hogy minden rendben van-e.  

Horváth Anna Réka 

Felhasznált irodalom:  

Freudenberger, H. J. (1974). Staff burn-out. Journal os Social Issues. 30, 159-165. 

Garland, B. (2004). The Impact os Administrative Support on Prison Treatment Staff Burnout. An Exploratory Study. The Prison Journal. 84, 452-471. 

Maslach és munkatársai (2001). Job burnout. Ann. Rev. Psychology. 52, 397-422. 

Lubinszky M. A kiégés komplex értelmezése és prevenciós lehetőségei a pedagóguspályán. Docere et movere. 263-276. 

Pálfi Ferencné ph.D. Ápolói és gondozói magatartások alakulása különböző ellátási helyzetekben, különös tekintettel a kiégés jelenségére. 2007.