A munkahelyi megbeszéléseken gyakran előfordul, hogy a vezetők szinte egymásra licitálnak abban, hogy ki a túlterheltebb, kinek van jobban tele a naptárja, ki hány megbeszélésen nem tud jelen lenni azok közül, amikre meghívót kapott. Ha egy vezető sokat dolgozik, állandóan siet, és az olvasatlanul maradt beérkező leveleinek száma több százas nagyságrendű, akkor mi lehet a benyomásunk?

Az élet minden területén elkerülhetetlenül szembetalálkozunk stresszforrásokkal. Ezek némelyike feltűnő és könnyen észrevehető, mások azonban kevésbé szúrnak szemet. Az alábbiakban a tartós kapcsolati stressz egy különösen megterhelő fajtájáról, a mikrotraumáról lesz szó. 

Jó napod van ma? Erre a kérdésre sokszor az a válasz, hogy borzasztó nehéz napunk van, és sorolni kezdjük, milyen nehézségek érnek minket sorozatban: nem elég, hogy rengeteg a dolgunk, de még a számítógép is lefagyott, a kollégám nem válaszol az emailemre, és váratlan feladatok is bepotyogtak… 

Hogyan ne legyek vezető otthon, és miként ne váljak anyáskodóvá a munkatársaimmal való kapcsolataimban?

Május elseje „a munka ünnepe”. Örülünk neki, mert nem kell dolgozni, és általában még az idő is szép, tehát kikapcsolódhatunk egy kicsit, élvezhetjük a napfényt, vagy akár végre felvehetjük a fonalat a felhalmozódott otthoni teendőkkel.

Nem tartható egyensúlyban a munka és a magánélet. Legalábbis nem úgy, ahogy azt sokszor elképzeljük.