A túlterheltség lehet külső vagy belső elvárás eredménye. Előfordul például, hogy a munkahelyen sokáig kell valakit helyettesíteni, vagy ideiglenesen több funkciót kell betölteni. Aki úgy gondolja, hogy két munkakört el fog tudni látni napi nyolc órában változatlan minőségben, az nagyon ki van téve a kiégés veszélyének.

A túlzott bizonyítási vágy és a saját igények háttérbe szorítása vezet a túlterheltséghez, ami a kiégés első szakaszának jellemző tünete. Nagyon gyakori, hogy ezt nem ismerjük be magunknak, nem vagyunk hajlandóak ezzel foglalkozni. „Még ezt a projektet befejezem, aztán pihenek egyet! Csak még ezt a pár hónapot bírjam ki, aztán minden jobb lesz!” A végén pedig azt vesszük észre (ha észrevesszük egyáltalán), hogy nem voltunk pihenni, nem találkoztunk a barátainkkal, alvászavaraink vannak vagy állandóan fáradtak vagyunk. Ezek a figyelmeztető jelek – amiket sokszor figyelmen kívül hagyunk. A szeretteink általában észreveszik, de nem mindig hallgatunk rájuk.

Van, hogy éppen egy szakítás vagy egy családi konfliktus billenti ki a helyzetet: jó esetben észbe kapunk tőle és a tudatosság felé emel minket, rosszabb esetben még mélyebbre süllyedünk, a kiégés második, konfliktusos szakasza felé.

 

Fotó: Bruno Aguirre on Unsplash