Sokáig csak a fizikai sérülések kialakulásának megfékezésére irányultak ezek a szabályok. Például ahol kémiai vegyületekkel, vegyszerekkel dolgoznak vagy nehéz és/vagy éles gépekkel, ott fokozottan figyelni kell a saját és mások testi épségére is. Ezen probléma kiküszöbölésére iktatták be a magyar munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt (a továbbiakban: Mvt.).

Ezt nemzetközi irányelv, az Európai Unió Tanácsa (A TANÁCS) 1989. június 12-i 89/391/EGK IRÁNYELVE is biztosítja, ami kimondja a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetését. A célja az irányelvnek az, hogy megelőzzék a foglalkozási kockázatokat és kiküszöböljék a kockázati és baleseti tényezőket és védelmezzék a biztonságot és egészséget. A munkáltatónak kötelezettségeket kell vállalnia, amivel biztosítják, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen, amivel a munkavállalók biztonságát növelik és védik. Ilyenek lehetnek például a megfelelő oktatás és tájékoztatás, valamint a szükséges szervezettség és a munkavédelmi eszközök biztosítása.

Nagy előre lépés napjainkban, hogy a mai társadalom már nemcsak a testi épség védelméért, hanem a mentális egészség megőrzéséért is erőfeszítéseket tesz. Nem sepri a szőnyeg alá, szükség esetén segítséget nyújt és megpróbálja megelőzni annak romlását. Így került be 2008-ban a pszichoszociális kockázat definíciója az Mvt.-be. A pszichoszociális kockázat alatt azokat a hatásokat értjük, amik a munkavállalót érik a munkahelyen és befolyásolják az e hatásra adott válaszreakcióit. Ezzel összefüggésben a munkahelyen stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be. Ilyen hatások lehetnek például az elfajuló konfliktusok, a szervezetlen munkaszervezés és munkarend, a foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága, ami a mai világban, a covid-19, az energiaválság és a növekvő infláció miatt egyre gyakoribb.

Ezeknek a kockázatoknak a mérséklését, legjobb esetben megszüntetését úgy tudják elérni a munkáltatók, és erre az Mvt. kötelezi őket, hogy minőségileg, szükség esetén mennyiségileg értékelik a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető munkahelyi kockázatokat. A kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles a munkáltató elvégezni. Ha arról eltérő jogszabály rendelkezik, annak megfelelően kell eljárni. Indokolt esetnek kell tekinteni az alkalmazott tevékenység módjának megváltozását, illetve minden olyan változást, amely következtében megváltozhat a munkakörülmény, ami meghatározza a munkavállalók egészségét és biztonságát. 

A pszichoszociális kockázat okozta egészségkárosodást hívhatjuk foglalkozási megbetegedésnek is. Hiszen a munkavégzés során, a foglalkozás gyakorlását követően alakul ki egészségkárosodás. A munkavédelmi hatóság látja el azokat a feladatokat, amikkel ellenőrizni és elősegíteni tudják a szabályok betartását. Az ellenőrzési feladatkörükbe beletartozik az ilyen esetek kivizsgálására, bejelentésére, nyilvántartására és megelőzésére tett intézkedések. A hatósághoz olyan esetben lehet fordulni, ha a sérült munkavállaló bejelentette azt a munkáltatójának ő azonban nem, vagy nem elég körültekintően vizsgálta ki az esetet, esetleg nem vette elég komolyan azt. Amikor bejelentetik ezt a munkavédelmi hatóságnak, akkor ők kötelesek hivatalból eljárni. A foglalkozási megbetegedés gyanúját panaszoló vagy annak kivizsgálása elmulasztását sérelmező személyt kötelesek a bejelentésre jogosult orvoshoz vagy a munkahigiénés és foglalkozás-egészségügyi szervhez irányítani.

Írta: Nagy Ivett 

Kép forrása: Gerd Altmann / Pixabay