Az 1981 és 1996 között születetteknél, az úgynevezett milleniumi generációnál (bár nem létezik ilyen bejegyzett egészségügyi állapot) mégis sokan „milleniumi kiégésként” emlegetik a kiégés korai, rájuk jellemző állapotát. Egy kutatás szerint az Egyesült Királyságban ennek a generációnak a 74%-a annyi stresszt él meg, amivel már nem tud megbirkózni. A magas szintű stresszt átélő 18-24 évesek körében a stressz alapja 49%-uk esetében önmaguk másokkal való összehasonlításából ered. Ez az arány ebben a korcsoportban a legmagasabb. 

A home office csábító kényelme, a munka és a magánélet közti határvonal elmosódása, e két életterület között fennálló egyensúly megtartásának nehézsége a fiatalkori kiégést előidéző legfontosabb tényezők között szerepelnek. Nem beszélve arról, hogy heti hét nap, 24 órában az online térhez kapcsolódunk, így mind a munka, mind a közösségi média eseményei szinte megállás nélkül „utolérnek” minket. 

A mindennapi tevékenységek a munka elsődlegessé válása miatt hamar háttérbe szorulnak, és hajlamosak vagyunk halasztani, elkerülni őket. A karrierépítés fájdalmas ára gyakran a magánélet kaotikusságában jelenik meg. Egyre halmozódik a munkán kívüli tennivalók végtelen listája, aminek soha nem tudunk a végére érni. Az élet különböző területeire fordítandó idő konstans hiányában nem csoda, ha különösen stresszesnek, bűntudatosnak és fáradtnak érezzük magunkat. A feladatok túlvállalása és ezek határideinek betartása többek között a társasági életre és szocializációra is kifejti a hatását. Erőforrások hiányában érzelmi kimerültség, az elégedetlenség és az alkalmatlanság érzése, illetve harag jelenhet meg, valamint fizikai tünetek, melyek fibromyalgia (folyamatosan fennálló izomfájdalom) és az állandó rossz közérzet formáit ölthetik. 

A szülők és a társadalom túlzott elvárásai komoly szerepet játszhatnak a fiatalkori kiégésben. A közösségi média állandó nyomásával további súlyt helyez a fiatalokra, a „legtökéletesebb” élet hazugsága pedig a kudarctól (és hosszútávon a sikertől) való félelemhez vezet. Mindez szélsőséges helyezetekben depresszióhoz, öngyilkossági gondolatokhoz vezethet. Az egészségességnek, a tájékozottságnak, a trendek követésének túlzásba vitele szörnyen kimerítő hatást gyakorol életünkre. 

Byung-Chul Han filozófus szerint a késő kapitalizmus sajátos gazdasági rendjében a teljesítményelvű társadalom eddigi „kell” igéjét a „lehet” váltotta fel, mely hatást gyakorol a lelki szerkezetünkre is. Han szerint egyre kevésbé vagyunk képesek azt érezni, hogy elértük a végső célunkat, nem vagyunk képesek eljutni a lezárásig, amiben döntő szerepet játszik a teljesítménykényszer. A befejezésre való képtelenség ördögi köre ott válik valóban diabolikussá, mikor a hiány és a vétkesség érzésének állandósulása során rádöbbenünk, hogy végső soron nem mással, mint önmagunkkal versengünk, magunkat akarjuk ájulásig felülmúlni. Az önmegvalósítás ideologikus ábrándja így csúszik az ellentétébe: az önpusztításba, a „halálra valósítás” rémképébe. A fiatalkori kiégés (és más korunkra jellemző pszichés betegségek) a pozitivitás túltengésének, a nemet mondásra való képtelenségnek a következménye. A kiégés végkimenetele, a depresszió Han értelmezésében a túlfeszített, nárcisztikus önirányulás destruktív jellegű következménye. A belső kényszer, ami szabadságként tetszeleg, az önkizsákmányoláson keresztül kiégéshez vezet: a teljesítő alany, bár megszabadult az őt munkára kényszerítő külső hatalomtól, ám annak belsővé tételével már saját magának van alárendelve. Így történhet meg, hogy a szabadság és a kényszer összefonódik, a teljesítményünk maximalizálása érdekében. 

Könnyen kerülhetünk csapdába pihenés közben is. A szabadidőnk pillanatainak közösségi médiára posztolása átcsaphat „teljesítménypihenésbe”, amikor továbbra is meg akarunk felelni különböző standardoknak, és ez további energiaveszteséggel jár. Megoldás lehet a „slow living”, vagy a svéd „lagom” (épp elég) szemlélet elsajátítása: a mennyiségi értékrendszert minőségi fókuszúvá átalakítani a lassulás és fenntarthatóság jegyében. 

Szládovics Levente Gellért 

Kép forrása: günter képe a Pixabay-en

Felhasznált irodalom:

• Walburg V. (2014) Burnout among high school students: A literature review. Children and Youth Services Review 42, 28-33.
• Byung-Chul H. (2019) A kiégés társadalma. Typotex Kiadó, Budapest. 
• https://www.bbc.co.uk/bbcthree/article/c384d54a-0116-437f-83e8-ddbca65b6c06