Kép: Karolina Grabowska / Pixabay

Azon kaphatjuk magunkat, hogy telnek a hetek, de mi nem haladunk velük együtt, holott már szinte el is telt az év 1/12-ed része. 

Sajnos nem ritka jelenség, amikor csak az év végi leállás és lelassulás az egyetlen időszak, amikor megengedjük magunknak a feltöltődést. De biztos, hogy ez csak év végén jár nekünk? Elég ez a pár nap arra, hogy feltöltsük a lemerült belső akkumulátorainkat egy teljes évre? 
 
A feltöltődés nem az ünnepek privilégiuma. Íme néhány tipp arra, hogy miként iktassuk be ezt a szokás a hétköznapjainkba is: 
 

  1. Írd be a naptárba 

 
‘What gets scheduled, gets done.’ - tartja a mondás, azaz ami szerepel a naptárban, annak legalább már van esélye megvalósulni. Ha nem blokkolunk ki időt a feltöltődésre, a naptárunk borítékolhatóan megtelik más teendőkkel. 
 

  2. Ne bíráld felül önmagad 

 
Gyakran előfordul, hogy hiába tervezünk be énidőt, azaz feltöltődésre lehetőséget adó időblokkot, sajnos ezt írjuk felül a legkönnyebben. Határidős munka, egy hirtelen bekúszó, top prioritású meeting, vagy egy szívesség teljesítése valakinek - mind olyan események, amik könnyen kiradírozzák a korábbi terveinket. Az önmagunkra szánt idővel legalább akkora tisztelettel bánjunk, mintha valaki mással lenne megbeszélt találkozónk. 
 

  3. Fedezd fel a saját feltöltődésed 

 
A feltöltődésnek gátja lehet az is, hogy olyannyira régen szántunk rá időt utoljára, hogy hirtelen zavarba jövünk, ha felteszik nekünk a kérdést: Mi tölt fel téged igazán? 

A szabadidőnk eltöltése gyakran kimerül sorozatok nézésében és a telefonunk görgetésében, de fontos, hogy tudatosítsuk: a legtöbbször ezek nem valódi feltöltődéssel járó tevékenységek. Tedd fel magadnak a kérdést: jobban érzed magad 20 perc Facebook-ozás után, mint előtte? Érdemes magad elé venni egy papírt és leírni minden ötletet, ami csak eszedbe jut: 
 

• Mi tölt fel engem? 
• Mitől szoktam jobban érezni magam? 
• Mikor vagyok igazán flow-ban? 

 
A feltöltődés nem luxus, hanem szükséglet. 

Ahhoz, hogy eredményesen működjünk a munkánkban, és megfelelően kézben tartsuk a különféle szerepeinket, ahhoz meg kell adnunk magunknak az erre szánt időt. Aki nem tud ellazulni, nem tud megfeszülni sem. 

Czopkó Nóra pszichológus