Dr. Tordai Zita (1974 - 2022)

Nehéz feladat ez lelkileg még nekünk is, pedig sokszor támogattunk munkahelyi csapatokat gyászfolyamatukban. Segít persze a tapasztalat, a tudás, hogy is kell ezt csinálni, de benne lenni más. Megélni nekünk is meg kell a folyamatot, ez alól nem ment fel az elméleti tudás… De igyekeztünk és most is igyekszünk önmagunkért is megtenni mindazt, amit másnak adunk ilyenkor.

Tudtuk, hogy segít, ha jóban-rosszban együtt maradunk, segítünk. Ha éreztetjük a diagnózis után is, hogy számíthat ránk. Volt közös drukkolás és sírás, vele volt a kórházban a csapat jókívánsága, kabalák, meditáció. Érezte is, hogy vele vagyunk a műtét közben, pont akkor volt belső szupervíziónk és meditáltunk. Jó, hogy vele voltunk ezen az úton is, és támaszkodhatott arra is, hogy nagyon várjuk vissza.

Igen, azzal is tisztában vagyunk, hogy jót tesz, ha kibeszéljük csapatként az érzéseinket és közösen készülünk fel a legnehezebb részekre. Mivel már 3 éve beteg volt, követtük a megküzdését, számítottunk az elvesztésére, volt már több szervezett és spontán csapatsírás, készítettük a lelkünket a végső búcsúra.

Most eljött. Készülünk búcsúbeszéddel, emlékekkel, mégis nagyon fáj. De tudatában vagyunk, hogy nélkülözhetetlen a szembenézés azzal, hogy ő már csak emlékekben, érzésekben lesz velünk. Ezért elmegyünk a temetésre és szembenézünk ezzel is. Július 8-án lesz a végső szertartás, a temetés segíteni fog tudatosítani a veszteséget. 

A gyászt majd szépen lassan körülnövi az élet, kisebbítve annak relatív súlyát, addig is a fájdalom csökkenthető tudatos lépésekkel, a figyelem irányításával. A feldolgozásban, gyászmunkában pedig jólesik közös múltidéző rituálékkal tudatosan tenni azért, hogy a fájdalom mellett jó emlékekkel maradjon meg a közös múlt. Ezért a temetés után lesz is közös csapatemlékezés. Kedvenc közös képeket nézegetünk majd, vicces sztorikat elevenítünk fel a csapatépítőkről, a közös munkanapokól, hogy ezek legyenek aktívak, ha később eszünkbe jut Zita. 

Jó volt együtt! Nyugodj békében.

A csapat