„Nincs, aki helyettesítsen.”

„Ha én nem intézem el az adott feladatot, akkor senki sem fogja.” 

Rajtad kívül mindenki szabin van, és úgyse lehet semmivel sem haladni? Vagy éppen azért, mert sokan nyaralnak, többletfeladatok hárulnak rád, és szeretnéd jobban bírni a terhelést? Ez az időszak apropót adhat az önfejlesztésre!

Gyakran találkozunk azzal a mítosszal, hogy a nyári időszak tökéletesen alkalmas arra, hogy végre utolérjük magunkat az évközbeni teendőkkel. Gyakran évek óta abban a mágikus gondolkodásban élünk, hogy nyáron majd megoldjuk minden elmaradásunkat. Miért gondoljuk ezt, ha a tapasztalat mást mutat?

A nyár a legtöbbünk számára egyenértékű a feltöltődéssel, kikapcsolódással, még akkor is, ha dolgozunk. Ám a nyár a szülők számára a bölcsődei, óvodai és iskolai szünetet is jelenti – ami sok kérdést és feladatot generál. 

Miben méred a munkanapod sikerét? Elégedett vagy-e, ha tudod, hogy ma is megtetted, amit lehetett? Vagy végtelen teendőlistád van, és csak akkor engednéd meg magadnak az elégedettséget, ha mindent kipipáltál?

Ki ne lenne ideges, amikor auditot kap a nyakába? A vizsgadrukkhoz hasonlít ez a nemszeretem helyzet: összeszoruló torok, gyomorgörcs, akár még alvászavarok is jelentkezhetnek. Hogyan készülhetünk fel egy auditra úgy, hogy az a lehető legkevesebb feszültséggel járjon? 

A legtöbb munkahelyen a július és az augusztus a szabadságok időszaka. Talán már mi magunk is számoljuk, hogy még hány nap van a régóta tervezett nyaralásig, kikapcsolódásig. Vannak, akik ilyenkor többször elmennek egy-egy hosszú hétvégére, mások úgy tudnak a legjobban kikapcsolni, ha 2-3 hetet egybefüggően kivesznek. 

„Állandóan rohanok…” „Nincs egy percem sem magamra...” „Nem tudok kikapcsolódni, állandóan pörögnek a gondolataim…” Ismerősek ezek a mondatok? Napjaink rohanó világában könnyen el tudunk veszni a sok információ és teendő között, így nehéz időt és teret találni arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és figyelmünket a külső ingerek helyett a belső jelzéseink és szükségleteink felé fordítsuk, vagy egyszerűen csak megéljük az adott pillanatot, anélkül, hogy gondolataink a következő elintézni való körül forognának. 

Mindjárt itt a nyár, sokan már meg is tervezték a hőn áhított nyaralást. Ám sokak számára most az nem opció, hogy elmenjenek nyaralni, hogy elutazzanak valahová, például anyagi okok miatt.

A munkahelyi megbeszéléseken gyakran előfordul, hogy a vezetők szinte egymásra licitálnak abban, hogy ki a túlterheltebb, kinek van jobban tele a naptárja, ki hány megbeszélésen nem tud jelen lenni azok közül, amikre meghívót kapott. Ha egy vezető sokat dolgozik, állandóan siet, és az olvasatlanul maradt beérkező leveleinek száma több százas nagyságrendű, akkor mi lehet a benyomásunk?

Jó napod van ma? Erre a kérdésre sokszor az a válasz, hogy borzasztó nehéz napunk van, és sorolni kezdjük, milyen nehézségek érnek minket sorozatban: nem elég, hogy rengeteg a dolgunk, de még a számítógép is lefagyott, a kollégám nem válaszol az emailemre, és váratlan feladatok is bepotyogtak… 

Hogyan ne legyek vezető otthon, és miként ne váljak anyáskodóvá a munkatársaimmal való kapcsolataimban?

Május elseje „a munka ünnepe”. Örülünk neki, mert nem kell dolgozni, és általában még az idő is szép, tehát kikapcsolódhatunk egy kicsit, élvezhetjük a napfényt, vagy akár végre felvehetjük a fonalat a felhalmozódott otthoni teendőkkel.

Nem tartható egyensúlyban a munka és a magánélet. Legalábbis nem úgy, ahogy azt sokszor elképzeljük.

A te munkakörnyezeted hogyan hat rád? Hiányzik valami? Sokak számára a természetes fény hiánya és a zaj (pl. bizonyos gyárakban), a kevés személyes tér (pl. open office-ban) vagy az emberi kontaktus hiánya (pl. otthonról dolgozók számára), a természetes közeg (pl. fák, növények) hiánya negatív hatással van arra, hogyan érzik magukat a munkahelyen, és a bőrükben.

Sokszor az emberek valamihez kötik a megnyugvásukat: majd ha túlleszek ezen, majd ha túlleszek azon, majd ha lezárult ez a projekt, majd ha befejeztem azt a képzést… De miért kötjük határidőhöz azt, hogy mikor nyugszunk meg? 

Bármelyik munkahelyen megtörténhet, hogy kisírt szemmel érkezik a munkatárs, és látszik, hogy alig bírja visszatartani a zokogást. Van, aki elmondja, hogy rossz hírt kapott, nehéz élethelyzettel kell szembenéznie, de van, hogy nem tudjuk, mi az ok. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan tudjuk ezt a helyzetet kezelni? 

Nem tudom elengedni magam, mindig van valami elintézendő feladat, valahogy sosem jutok el odáig, hogy azt csináljam, amihez kedvem van. Te is úgy gondoltad gyerekként, hogy felnőttnek lenni jó, mert a felnőttek azt csinálhatnak, amit akarnak?

Nehéz és megkerülhetetlen élethelyzet, amikor elveszítünk valaki nagyon fontosat. Hogyan lehet dolgozni, emberek között lenni, működni gyász idején? 

Nehézkes ébredés, figyelmetlenségből adódó hibák a munkában, lehangoltság, elkalandozó gondolatok a megbeszéléseken. Neked is ismerős?