Nem kivétel ezek alól a párkapcsolat sem. 

Barta Veronika Anna terepgyakorlatos hallgatónk írása

A kiégés fogalmát Freudenberger határozta meg a következőképpen: egy fokozott érzelmi megterhelés, hosszú távú negatív stresszhatások következtében kialakuló fizikai, érzelmi, mentális kimerülés. Gyakoriak az olyan érzelmi és fizikai tünetek, mint a fáradtság, alváshiány, étvágytalanság, fejfájás, emésztési problémák, szorongás, kétségbeesés, önbecsülés hiánya.  

A párkapcsolatokban való kialakulása leginkább az irreális elvárások és az élet hullámvölgyei közötti nagy szakadékkal hozható kapcsolatba. A szakadék egyik oldalán a tökéletesség illúziója, másik oldalán pedig az életből származó stresszforrások (munka, számlák fizetése, saját célok, partnerünk céljai, gyerekekről való gondoskodás, stb.) integetnek egymásnak, mi pedig kétségbeesve próbáljuk építeni a hidat a kettő között. Ha viszont nem látjuk be, hogy kompromisszumok nélkül ez nem fog létrejönni, hamar a kiégés, kiüresedés szakadékának alján találhatjuk magunkat. A legrosszabb forgatókönyv pedig a kapcsolatunk összeomlása. 

De közelítsük meg ezt egy kicsit más szemszögből is. Remélhetőleg mindenki életében bekövetkezik az a pillanat, amikor a gyomrában pillangók repdesését megtapasztalva szerelmet érez egy másik személy iránt. Ilyenkor legszívesebben megállítanánk az időt, hogy sose múljon el az érzés. De kell-e vajon örökké tartania? Egyáltalán, tud-e örökké tartani? A legtöbb ember fejében az örök szerelem igézete él, és egyenesen rémisztő lehet az a gondolat, hogy ez a szerelem-dolog nem állandó. Azonban, ha jobban belegondolunk, ez egészen elfogadható tény is lehet, hiszen két olyan ember között jön létre, akik maguk is változnak az idő haladtával, egyénileg, és egymás mellett is alakulnak, csiszolódnak, mert interakcióban vannak, nemcsak a környezetükkel, de egymással is. Továbbá, gondoljunk bele, hogy ha állandó rózsaszín ködben élnénk, túlfűtött érzelmi állapotban, akkor nem tudnánk a munkánkat végezni, nem tudnánk a hétköznapokban hatékonyan működni. 

Sternberg szerelemelméletében a szerelemnek három fő összetevőjét nevezi meg: intimitás (érzelmi közelség, énünk megmutatása – a szerelem érzelmi oldala), elköteleződés (tartós kapcsolatra törekvés – a szerelem kognitív oldala) és szenvedély (testi vonzalom, szexualitás – a szerelem testi oldala). Az egyes kapcsolatokban ezek a tényezők különféle variációkban fordulhatnak elő. Sternberg szerint akkor beszélhetünk beteljesült szerelemről, ha mind a három összetevő jelen van és egyensúlyban van. Mindenki erre vágyik, de fontos kiemelni, hogy ha ez ki is alakul, az esetek többségében rövid ideig áll fenn és tudatosan kell dolgozni a fenntartásán. Az egyes szintek folyamatos mozgásban vannak, a szerelem különböző szakaszokon megy keresztül. Egy hosszú távú kapcsolatban például, ha beteljesült szerelemről beszélünk, akkor is egy idő után a szenvedély összetevő kisebb arányban lesz már ott a többi mellett. Azonban ez egyáltalán nem kell, hogy rosszat jelentsen, főleg nem a kapcsolat végét. Hosszabb idő után átalakulhat például „társ-szerelemmé”, ahol a szenvedély alacsonyabb ugyan, de az intimitás és elköteleződés magas: szeretem a másikat, tisztelem, becsülöm, jól érzem magam, önmagam tudok lenni mellette.   

 Fontos azonban, hogy a „társ-szerelem” nem egyenlő a megszokással. Ilyenkor, habár úgy érezzük, nincs nagy probléma, mégis hiányérzetünk lehet, a kapcsolat rutin jellegűvé válik, ami hamar kiábrándultsághoz vezethet. Ha ezt nem ismerjük fel, könnyű átlépni a frusztráció szintjére, ahol szinte mindennaposak a veszekedések, a lehangoltság, visszavonulás jellemző, illetve a hallgatás a kommunikáció helyett. Az egész végül apátiában végződhet, amikor eluralkodik a kiábrándultság, tehetetlenség, ingerlékenység. Bármelyik félben is indul el az eltávolodás folyamata, mind a két fél áldozattá válik.  

 A jó hír az, hogy a párkapcsolati kiégés sem egy állandó állapot, hanem egy folyamat, ami leginkább egy lassú fakuláshoz, halványodáshoz hasonlítható, ami egyúttal magában foglalja azt is, hogy ha időben felismerik, van belőle kiút. Könnyebb megelőzni, mint kezelni. Ha már előrehaladott a folyamat, érdemes szakember segítségét kérni, de az elején számos dolog van, amit mi magunk is tehetünk. Nézzünk néhány példát arra, hogy mi táplálhatja párunkkal közös tüzünket! Mindenekelőtt fel kell ismerni a problémákat és szembenézni velük,  hogy meg tudjuk fogalmazni, kimondani, megbeszélni párunkkal igényeinket, vágyainkat. A kommunikáció mennyisége és minősége tehát mindenképpen az egyik legelemibb tényező a folyamatban. Továbbá, a növekedés és változatosság az, ami segít kitörni a berögződött mintákból. Ha azt szeretnéd, hogy párod izgalmas és szerető legyen, akkor kezeld őt úgy, hiszen így előhozod és egyúttal erősíted is benne ezeket a viselkedésmódokat. A fizikai kontaktus, a kézfogás, ölelés, már a szemkontaktustól kezdve bizonyítottan előnyökkel jár a párkapcsolati jóllétre, főleg stresszes időszak esetén. Mondj köszönetet és mutasd ki a szeretetet minden nap, mondd el mit szeretsz a párodban, ugyanis ez segít abban, hogy felidézzétek, miért szerettetek egymásba először és mit értékeltek a másikban. Ennek mentén építsetek arra, amit a múltban eddig már elértetek közösen, mint pár, és kiszakadva a jelenből, gondolkodjatok el egy közös jövőképen, amit idézzetek fel minél többször! 

Minden párkapcsolat más és más, ezért nincsen egyetlen recept arra, hogyan előzhető meg a kiégés, vagy hogyan fordítható vissza, viszont megéri tudatosítani és energiát fektetni bele, hogy a közös tűz továbbra is lobogni tudjon.  

kép forrása: Pixabay