Ilyenkor felmerülhet a kérdés a munkavállalókban, hogy érdemes-e egyáltalán szabit kivenni, ha „úgyse megyünk sehová”? Nem jobb ötlet-e tartogatni a szabit majd egy későbbi lehetséges utazásra, hogy „jól éljünk” a szűkös szabadságnapokkal?
Kiégésmegelőzéssel foglalkozó szakemberként szeretnénk felhívni a figyelmét mindenkinek, hogy a hosszú távú kiegyensúlyozottság, a kiégés megelőzése érdekében nagyon fontos, hogy néha egy, ideálisan két hét egybefüggő szabadságot kivegyünk, még akkor is, ha nem utazunk el sehova. Ezt az angol nyelv „saycation”-nek, azaz (otthon)maradós vakációnak nevezi.
Miért?
A testi-lelki-szellemi feltöltődésünk érdekében fontos, hogy meg tudjuk tapasztalni, hogy napjainkat 1-2 hétig nem a munka keretezi, hanem csakis mi (illetve a család és egyéb kötöttségeink).
Mit érdemes ilyenkor csinálni?
Főleg olyan tevékenységeket, amikre nem jut időnk, energiánk vagy lehetőségünk az elfoglalt mindennapokban. Úgy is felfoghatjuk ezt, mintha a saját lakhelyünkön lennénk turisták (csak szerencsére jól beszéljük a nyelvet).
Langer Viola pszichológus