Hogyan ne legyek vezető otthon, és miként ne váljak anyáskodóvá a munkatársaimmal való kapcsolataimban?

Május elseje „a munka ünnepe”. Örülünk neki, mert nem kell dolgozni, és általában még az idő is szép, tehát kikapcsolódhatunk egy kicsit, élvezhetjük a napfényt, vagy akár végre felvehetjük a fonalat a felhalmozódott otthoni teendőkkel.

Nem tartható egyensúlyban a munka és a magánélet. Legalábbis nem úgy, ahogy azt sokszor elképzeljük.

A te munkakörnyezeted hogyan hat rád? Hiányzik valami? Sokak számára a természetes fény hiánya és a zaj (pl. bizonyos gyárakban), a kevés személyes tér (pl. open office-ban) vagy az emberi kontaktus hiánya (pl. otthonról dolgozók számára), a természetes közeg (pl. fák, növények) hiánya negatív hatással van arra, hogyan érzik magukat a munkahelyen, és a bőrükben.

Sokszor az emberek valamihez kötik a megnyugvásukat: majd ha túlleszek ezen, majd ha túlleszek azon, majd ha lezárult ez a projekt, majd ha befejeztem azt a képzést… De miért kötjük határidőhöz azt, hogy mikor nyugszunk meg? 

Bármelyik munkahelyen megtörténhet, hogy kisírt szemmel érkezik a munkatárs, és látszik, hogy alig bírja visszatartani a zokogást. Van, aki elmondja, hogy rossz hírt kapott, nehéz élethelyzettel kell szembenéznie, de van, hogy nem tudjuk, mi az ok. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan tudjuk ezt a helyzetet kezelni?