Mindenkinek az életében adódnak olyan helyzetek, időszakok, amikor vagy előre láthatóan, vagy váratlanul egyszer csak ellepnek minket a teendők. Érdemes felkészülni erre, hogy elkerüljük a kiégés veszélyét.

Mi történik, amikor jön a cunami? Meg tudjuk előzni? Ha nem, hogyan tudjuk biztonságban átvészelni?  

Hullámtörő 

A szervezeti szinten megvalósuló prevenciós intézkedések segíthetnek felfogni a hullámokat. Ha vannak a cég életében ismert, akár rendszeresen jelentkező, sok többletfeladattal járó helyzetek, akkor ezek kezelésére érdemes megelőző lépéseket beépíteni szervezeti szinten. Ha például tudjuk, hogy minden évben május végén jön egy audit, akkor az előtte lévő három hetet rutinszerűen blokkolhatjuk az érintett munkatársak naptárában, hogy oda ne kerüljön másik nagyobb volumenű feladat. Ez olyan „hullámtörő”, melynek a védelmében biztonságban végzik a dolgukat az érintett munkatársak.  

Az, hogy a munkahelyen van-e ilyen hullámtörő, tudják-e, hogy melyek azok a szervezeti szinten előre látható cunamik, amelyekre oda kell figyelni, és védik-e az adott munkafolyamatokat, az nagyon változó. A vezetők sokat tehetnek azért, hogy szervezeti szinten hatékonyabban tudják kezelni ezeket a megterhelő helyzeteket.  

Biztonsági zóna 

A munkatársak egyénileg is tehetnek azért, hogy legyen biztonsági zónájuk. Fontos kérdés, hogy mennyire tartjuk azokat a határokat, amelyeken belül biztonságban és egészségesen tudunk élni. Védjük-e a saját minőségi időnket? Ez az az idő, amit a családra, sportra, alvásra, különböző hobbikra tartunk fenn. Meg kell tanulnunk határozottan kiállni azért, hogy ezek a biztonsági zónánkon belüli értékek, ide nem jöhet be semmilyen külső feladat, cunami vagy árvíz, hogy elvegye az ezekre szánt időt. És meg kell tanulnunk ugyanilyen határozottan képviselni ezt az elvet önmagunk felé is, hiszen néha elfoghat minket a vágy, hogy mégiscsak belevessük magunkat ebbe a cunamiba, hogy segítsünk a cégnek, a munkatársainknak.  

A biztonsági zóna megtartásában kell általában a leginkább segíteni mind a vezetőket, mind a dolgozókat. Sokan úgy érzik, hogy a szeretett edzés vagy egy baráti találkozó nem olyan fontos, mint a munkahelyi feladatok elvégzése egy közelgő cunami helyzetben. Ha sokszor úgy alakul, hogy fel kell áldozni a magunkra fordított minőségi időből a munka érdekében, akkor felborul az egyensúly és megszűnik a biztonsági zóna. Szép lassan feladjuk a sportolást, a családi együttléteket, a kedvteléseket, tulajdonképpen az összes minőségi időnket, mert prioritást adunk ennek a vészhelyzetszerű működésmódnak. Ez az út a kiégés felé vezet. 

A biztonsági zóna fenntartása és prioritásként való kezelése egyéni szinten ugyanolyan fontos kell, hogy legyen, mint a hullámtörők beépítése szervezeti szinten. A biztonsági zónában relaxálunk és pihenünk, feltöltődünk. Ez ugyanannyira fontos, mint a vészhelyzet elhárítása a cégnél. 

Szeizmográf 

Szervezeti szinten van-e olyan előrejelző rendszerünk, ami képes felhívni a figyelmet a közelgő cunamira? Lehet, hogy van néhány különösen nagy esemény, mint a májusi audit, amire odafigyelünk, de észrevesszük-e a kisebb, például egy-két csoportot érintő hullámokat is? A monitorozás eszköze lehet például a kockázatfelmérés, amikor megnézzük, hogy a túlterhelés kapcsán milyen stressztényezők hatnak a dolgozókra. 

A legszükségesebb dolgok 

Mit tehetünk egyénileg, ha minden óvintézkedés ellenére mégis egy feladatcunami kellős közepén találjuk magunkat? Amikor természeti katasztrófa közeleg, az érintett területeken az emberek biztonságos helyre húzódnak, ahová magukkal viszik a legszükségesebb dolgokat, és ott vészelik át a helyzetet. Mi is ezt tehetjük a saját feladatainkkal. Tudjuk azt, hogy miért vagyunk mi a felelősek, és mi az a rengeteg teendő közül, amivel mindenképpen haladni kell. Attól, hogy most a vészhelyzet miatt szűkített mozgásterünk van, még foglalkozhatunk ezekkel a priorizált feladatokkal. Ha ezeket a legfontosabb dolgokat elvégezzük, hatékonynak érezhetjük magunkat, még akkor is, ha mindenre nem jut idő és energia. Miután elcsitul a vihar, majd visszatérhetünk az átlagos működéshez. 

 

Dr. Bikfalvi Réka, egészségfejlesző-coaching pszichológus 

Lejegyezte: Kardos Anita