Fotó: Mohamed Hassan / Pixabay
Az emberi kapcsolatokban természetszerűen sokféle stresszkeltő elem fordulhat elő: súrlódások, nézeteltérések, rivalizálás, vagy egyszerűen csak a személyiség, az ízlés és az értékrend eltérése. Ezek sok esetben nem haladják meg a könnyen áthidalható feszültségek szintjét. Olyan is megesik azonban, hogy a kapcsolatban tartósan problémák maradnak. A két ember közötti rossz hangulat önmagában is rabolja az energiát, ám ez sokszor nem haladja meg a kellemetlenség szintjét. Ezzel szemben különösen veszélyes helyzet alakulhat ki akkor, ha az érintettek között jelentős társadalmi, hatalmi különbségek vannak. Amikor egy alárendelt szerepben lévőt ér az ismétlődő kapcsolati stressz, ő általában sokkal kiszolgáltatottabb és kevesebb eszköze van a helyzet méltányos rendezésére.
Képzeljük el egy munkavállaló élményét, akit felettese szokatlan kérdésekkel terhel, kritikus megjegyzésekkel illet, a többi beosztott előtt rendszeresen leértékel, esetleg pletykákat indít el róla, rossz hírét kelti, gátolja munkahelyi előmenetelét. A kollégák talán maguk is tartanak a vezető büntetésétől, ezért nem kelnek a védelmére. Sokan nem is veszik észre a szemük előtt zajló folyamatot, mert a stresszkeltő viselkedés mintegy belesimul a cég kommunikációs kultúrájába. Mások felmentik a vezetőt, mondván: „Ez a cég az életre nevel!” Olyanok is akadnak, akik csatlakoznak a feletteshez és követni kezdik a példáját. A személy egyre tehetetlenebbé válik. Ha félti a munkáját, ha függő helyzetben van, inkább csöndben tűr. Lehet, hogy a családja is erre bíztatja, mondván: „Ez semmiség, fel se vedd, ne törődj vele, csak túl érzékeny vagy, biztos mindenkivel ezt csinálja.”
Ha a fenti folyamat elhúzódik, hatásai összeadódva traumatikussá válhatnak. Ezt nevezi Crastnopol (2015) mikro-traumatizációnak. Feltűnés nélkül képes felépülni, mivel jellemzően nincs egy nagy traumatikus esemény, amilyen pl. egy autóbaleset, hanem cseppenként gyülemlik fel a sértések, visszautasítások, leértékelések tömege. Mindez az áldozatra nézve súlyos kockázatot jelent. Megjelenhet munkahelyi és magánéleti kapcsolatokban, akárcsak a vallási, etnikai, szexuális kisebbségekhez tartozó személyek életében is.
Kockázati tényezők, amikre mindig érdemes odafigyelni:
- Tartós stressz van jelen a kapcsolatban
- Egyértelmű hatalmi eltérés érzékelhető a felek között
- A domináns pozícióban lévő személy rosszindulatú viselkedése az alárendelttel szemben állandósul
- A közösség hallgat
- A közösség egyes tagjai aktívan részt vesznek a stresszkeltésben
- Többen kiközösítő, negatívan megkülönböztető viselkedést tanúsítanak a személy irányába
- Kiégés és/vagy poszttraumás stressz zavar tünetei jelentkeznek nála
Megelőzéséhez fontos észrevenni a traumatizáló helyzetet, és segítséget kérni, szót emelni, hivatalos úton jelezni, szükség esetén akár kilépni a megterhelő közegből, a bántalmazó kapcsolatból.
Szemerey Márton, terepgyakorlatos hallgató
Felhasznált irodalom:
Crastnopol, M. (2015): Micro-trauma: A psychoanalytic understanding of cumulative psychic injury. Routledge.