A milleniumi generáció 74 %-a annyi stresszt él meg, amivel már nem tud megbirkózni. Az állandó online jelenlét, a munka és a karrierépítés priorizálása, az irreális társadalmi elvárások mind oda vezetnek, hogy már generációs jelenségként tekinthetünk a fiatalkori kiégésre.

Életünk során számos különböző szerepünk van: barát, munkatárs, szülő, nagyszülő, partner és még sorolhatnánk. Ahogy fejlődünk és öregszünk, egyre több szerepben kell megállnunk a helyünket. Ez azonban nem mindig egyszerű, hiszen ezek a szerepek folyamatosan változnak, folytonos alkalmazkodást igényelnek, és könnyen kerülnek egymással konfliktusba.

Amikor egy munkahelyen ellenséges a hangulat, rossz bemenni, senkiben nem lehet bízni, az a teljesítményre, az üzleti eredményekre, és a munkatársak lelki egészségére is nagyon rossz hatással van. Egy ilyen munkakörnyezet beavatkozás nélkül nagyon hamar kiégéshez vagy felmondáshoz vezethet. 

Vannak olyan sikeresnek mondható emberek, akiknek a magabiztossága mögött állandó félelem lakozik; félelem attól, hogy egyszer majd lelepleződnek, hogy valójában csalók, azaz „imposztorok”. Ők folyton megkérdőjelezik, vajon tényleg megérdemelten értek-e el oda, ahol most vannak.  

A perfekcionizmus egy olyan személyiségjegy, ami a tökéletességre törekvést és/vagy a személy saját magával kapcsolatos túlzott elvárásait foglalja magában. Jellemző ismertetői egyrészt a magas standardok, másrészt a túlzott, akár irreális elvárások.

Napindító meetingek, csapatebédek, közösségépítés, 8 órás munkaidő, túlórázás. A munka természetes velejárói - egy krónikus betegséggel élő személy számára viszont szorongató, fájdalmas élmény lehet.