Természetesen adódik a kérdés, hogy rákérdezzünk-e, mi a baj. Nyugodtan vedd észre, és reagálj egy kedves, empatikus gesztussal. Egy együttérző tekintet, egy bátorító érintés (ha vagytok olyan viszonyban) nagyon jóleshet neki.  Nem feltétlenül kell azonban szóba hozni, ha ő magától nem mondja el, miért van ilyen állapotban. Lehet, hogy azért nem kezd bele, mert nem akar most szétesni, nem akar most szabad folyást engedni a könnyeknek. 

Ha azt látjuk, hogy elmondaná, mi történt, adjunk neki lehetőséget arra, hogy beszéljen. Lehet, hogy kicsit tartunk attól, hogy ez sok időbe telik, és az egész csapatot szétzilálja, de ez alaptalan félelem. Ha bizalomteli a légkör, akkor belefér a sírás, belefér a vigasztalás. Segít a bajban lévő munkatársnak, ha kiadhatja magából a fájdalmat, a feszültséget, utána ő is összeszedettebben tud viselkedni. 

A másik kérdés, ami gyakran felmerül, hogy kíméljük-e ilyenkor a munkatársat, mondjuk-e azt neki, hogy most nem kell a munkával foglalkoznia. Nem biztos, hogy jót teszünk ezzel. Annak, aki éppen küzd, különösen, ha tehetetlennek érzi magát, jól jöhet, ha másra koncentrál, és strukturált körülmények között végre csinálhat valamit, amire ráhatása van. A legjobb, amit tehetünk, hogy rábízzuk a döntést. Ha nélkülözni tudjuk egy megbeszélésen vagy egy feladat során, akkor megkérdezhetjük, ő hogy érzi: jót tenne-e neki, ha a gondolatait a feladatok felé tereljük, vagy szeretne inkább sétálni egyet vagy mással foglalkozni. 

Ha van lehetőség arra, hogy válasszunk a feladatok közül, akkor érdemes neki felajánlani, hogy azt csinálja, amihez erőt érez magában. Lehet, hogy nem szívesen állna ki most emberek elé előadást tartani, de tud haladni egy jelentéssel.

Ha egy feladat vagy találkozó nem égbekiáltóan fontos, akkor azt nyugodtan át lehet ütemezni. A munkatársunk most beszűkült tudatállapotban van, nincs abban a helyzetben, hogy priorizáljon. Tedd meg helyette, mondd ki, mi az, amit most félre lehet tenni, ajánld fel a halasztást vagy a helyettesítést. Ez nagyon sokat segít ebben a helyzetben.

dr. Bikfalvi Réka (lejegyezte: Kardos Anita)